“…A koncert legsikeresebb darabja Horváth Márton Levente Interludes-je volt, amelyet a szerző tizennyolc évesen komponált, s amelyben korához képest meglepő formaérzékkel, ízlésbeli biztonsággal és invencióval használja föl távoli kultúrák zenéin, a magyar népzenén és a 20. század zenéjén kívül a progresszív rock elemeit. Azonban nem stílgyakorlatokat ír: forrásaiból képes megalkotni saját hangját, koherens stílusát…”
Vántus Napok 2005
Vántus István hetven éves lett volna 2005-ben. Nem a kerek évszám teszi különössé ezt a tényt, hanem egy másik: pontosan fele ennyi idõs a mai magyar zene programsorozata Szegeden, amelynek egyik megálmodója volt Vántus – az akkor még fiatal zeneszerzõ. A fesztivált már kilencedik éve Vántus István Kortárs Zenei Napoknak hívják, és ez a név Szegeden védjeggyé vált.
A Vántus Társaság Szeged városának támogatásával feladatának tekinti az építkezést. Tavaly zeneszerzõ-versenyt rendeztek fiatal komponistáknak (jövõre is megtartják), és az esti koncertek mellett – amelyekrõl az alábbiakban beszámolok – minden évben szerveznek egy „Törpék és óriások”-délutánt a Király-König Péter Zeneiskolában zeneiskolás diákokkal, és legalább egy beszélgetést egy mai magyar zeneszerzõvel (idén Vidovszky Lászlóval). Külön beszámolót érdemelnének ezek a rendezvények, csakúgy, mint három új program: a Vántus Zenemûvészeti Szakközépiskola koncertje, a Farkas Ferenc-emlékhangverseny a Somogyi-könyvtárban, a tudományos emlékülés Vántus œuvre-jérõl a városháza régi, elegáns dísztermében és az itt bemutatott Vántus-emlékfilm…
… A november 24.-i záróhangverseny jelentõs közönséget vonzott: alig sikerült bejutnom a Konzervatórium nagytermébe. Itt mutatkozott be a fiatal és a legfiatalabb, még zeneakadémista zeneszerzõ-nemzedék is. Az idõsebbeket CSEMICZKY MIKLÓS (két tétel a Missa brevisbõl) és KOCSÁR MIKLÓS (Hegyet hágék) képviselte. A harmincéves GYÖNGYÖSI LEVENTE nõikara, a Venite, exultemus Domino rendkívül virtuóz és magával ragadó kompozíció, és kiváló elõadásban szólalt meg (a Kardos Pál Nõikart Ordasi Péter vezényelte). TÓTH PÉTER kórusa, az Ave maris stella érzékeny, az egyházi muzsika hagyományait csak finoman tágító mû; elõadása is jó kezekben volt: Kovács Gábor vezetésével énekelte a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskolai Kar Vegyeskara. KOVÁCS ZOLTÁN igen jól megfogalmazott és egyben tetszetõs – a könnyû mûfajjal kokettáló – zenét komponált trombitára és zongorára a Capriccio brasilianóban. A fiatal, Szegeden tanuló trombitás, Szavári András fölényesen megbirkózott a nehézségekkel, és Pethõ Villõ kísérete is figyelmet érdemelt. A legfiatalabb generációt három, még zeneakadémista zeneszerzõ képviselte.
A koncert legsikeresebb darabja HORVÁTH MÁRTON LEVENTE Interludes-je volt, amelyet a szerzõ tizennyolc évesen komponált, s amelyben korához képest meglepõ formaérzékkel, ízlésbeli biztonsággal és invencióval használja föl távoli kultúrák zenéin, a magyar népzenén és a 20. század zenéjén kívül a progresszív rock elemeit. Azonban nem stílgyakorlatokat ír: forrásaiból képes megalkotni saját hangját, koherens stílusát.
A darab sikerét két fõiskolás elõadó, a csellista Ludmány Sebestyén és az ütõhangszereken játszó Mucsi Gergõ biztosította. KÁKONYI ÁRPÁD saját, Szkrjabint idézõ, Liszt Mefisztó-keringõjét parodizáló III. szvitjét, ezt a briliáns modern stílusgyakorlatot játszotta el zongorán szinte félelmet keltõ összpontosítással és elsöprõ szuggesztivitással – s nem utolsó sorban tökéletes technikai és kifejezésbeli virtuozitással. SZIGETI MÁTÉ pedig a Componensemble által elõadott mûveket idézõ stílusban komponálta meg gesztusokból és szép hangzatokból építkezõ, koncentrált, rövid és tömör vonósnégyes-tételét (Le mouvement infini).
Úgy tûnik, a szegedi kortárs zenei mûhelyben, Vántus képzeletbeli társaságában jó néhány eltérõ irányzatnak, stílusnak, zenei gondolkodásmódnak nyílik tér, és fontos lenne, hogy a kultúra mostani – s talán elkövetkezõ – szûk esztendeiben is nyitva álljanak a szegedi mûhely kapui.
Szerző: Stachó László
Forrás: Muzsikalendárium.hu
